Mikor pihentél utoljára?

Te mikor pihentél utoljára úgy igazán, feltöltően?

Nem, az sajnos nem számít, amikor késő este a nap vége és a lefekvés között fáradtan lezuhantál a kanapéra, és még nézted egy fél órát valamelyik streaming szolgáltató kínálatát, mielőtt elaludtál volna.

Mikor tudtál úgy igazán elmerülni valamiben, és tényleg azt tenni, ami kikapcsol, ami feltölt téged? 

Trükkös kérdés, igaz?  

A pihenésre tekinthetünk úgy, mint tanulási útra, melynek 4 fázisa van: 

Az első a hiedelem azonosítsa: „Mit gondolok, van-e jogom pihenni?” Ebben szerepet játszanak a családból hozott mintáink. Mit láttunk a szüleinktől, ők hogyan pihentek? Mikor volt szabad pihenni és mikor nem? 

A második az önismeretem: „Tudom-e, hogy engem mi tölt?” Könnyűnek tűnhet a válasz elsőre, de vajon tényleg könnyű? Valóban tudod, hogy mi az, ami feltölt téged vagy robotpilóta üzemmódban végzed ugyanazt a néhány dolgot a szabadidődben? 

A harmadik a döntés meghozatala: „Az engem feltöltő tevékenység mellett döntök-e?” Hiába tudjuk, hogy mi töltene minket, ha végül nem azt a tevékenységet választjuk (pl. Időhiány miatt vagy mert túl sok előkészületet igényelne a már megszokott tevékenységeinkhez képest). 

A negyedik a megvalósítás: „Le tudom-e védeni az időt arra, hogy ezt a tevékenységet végezzem?” A pihenőidőnk tudatos tervezése segíthet, hogy a pihenés is prioritás tudjon lenni. Érdemes ezt is úgy kezelni, mint bármilyen más programot, munkahelyi teendőt, és időben beírni a naptárba, hiszen kiégésmegelőzésünk egyik fontos alappillére.