A mintáink fogságában - Hogyan lehet felülírni a berögződéseinket?

Nagy dolog, mikor valaki felismeri, hogy bizonyos családi minták, korábbról hozott érzelmi automatizmusok meghatározzák a reakcióit olyan helyzetekben – pl. munkahelyen, párkapcsolatban, baráti kapcsolatokban –, ahol az adott reakció nem indokolt, nem odaillő.

Például támadásnak, bántásnak élhetünk meg valamit egy szerettünktől, amit nem is annak szánt, és egy külső szemlélő se látná annak. Vagy egy új kihívással szembesülve automatikusan elkönyveljük, hogy nekünk ez nem sikerülhet, meg se próbáljuk, nehogy kudarcélményünk legyen, miközben a valós képességeink, rátermettségünk meglenne hozzá.

Nehéz, akár mellbevágó is lehet ilyenkor azzal szembesülni, hogy nem tudatos módon múltbeli események határozzák meg azt, ahogyan egy aktuális helyzetet értelmezünk, és ahogyan reagálunk arra. Ráadásul az ilyenkor működésbe lépő lelki automatizmusaink rendszerint hátráltatnak minket a számunkra fontos emberekkel való harmonikus kapcsolódásban vagy céljaink elérésében. Ennek a felismerése ugyanakkor egy nagyon fontos első lépés abban, hogy változtassunk, felülírjuk a múltban rögzült gondolati, érzelmi, szemléletbeli reakcióinkat. 

A felismerés, tudatosítás után már könnyebb megfogalmazni, hogy változtatni szeretnénk, de hogy hogyan, az sokszor kérdéses, sőt, akár szorongáskeltő, leküzdhetetlen akadálynak is tűnhet. Hogyan változtatható meg, ami ennyire automatikus, már-már zsigeri, és úgy tűnik, hogy szinte teljesen kiesik a tudatos kontroll alól? 

A változás egyik kutatási adatokkal is megalapozott, a gyakorlatban is nagyon jól alkalmazható megközelítése – a változás transzteoretikus modellje – szerint léteznek mindenféle egyéni változásra érvényes törvényszerűségek. A megközelítés szerint akár önerőből, akár segítséggel sikerül valakinek megváltoztatnia viselkedését, gondolkodásmódját, érzéseit, a változás egy olyan folyamat, amelynek számos állomása van, és mindegyik sajátos, a többi állomásétól eltérő megközelítést igényel. 

Így bármennyire is automatikusnak, rögzültnek éljük meg a korábbi életszakaszainkból nem tudatosan hozott reakcióinkat, nagyon hasonló megközelítéssel juthatunk közelebb a megváltoztatásukhoz, mintha életünk egy sokkal kézzelfoghatóbb területén, pl. valamilyen életmódbeli tényezőn, ártalmas szokásunkon szeretnénk változtatni. 

A folyamat során a látványos, külső megfigyelők által is észrevehető változási történések előtt még számos olyan belső történés zajlik, amelyek lehetővé teszik majd a berögződések hosszú távú felülírását. 

Nagyon fontos ebben a belső munkában, hogy rendszeresen időt és teret adjunk magunknak az ítélkezésmentes önmegfigyelésre, a gondolatainkra, érzelmeinkre és viselkedésünkre történő reflektálásra. Mindez segít eltávolodni, új perspektívából tekinteni a berögződéseinkre és önmagunkra is, aminek nem csak elmozdulást elősegítő, hanem felszabadító és energizáló ereje is van.

Ez a belső munka tehát ez egyik fontos módja, hogy tegyünk önmagunkért, a szemléletünk, reakcióink hosszútávú változtatásáért. 

Balázs Noémi

pszichológus

Ismerd meg a szerzőt