A gyász világa

Amikor elvesztjük egy szerettünket, kifordul a világunk a négy sarkából, és óhatatlanul szembesülünk az élet és ezáltal a saját létünk végességével. Felborulnak a hétköznapok, krízisállapotba kerülhetünk. Ami eddig biztos és természetes volt, most bizonytalanná, megkérdőjelezetté válik. Átértékelődnek az addigi prioritások, a kapcsolataink, a múltbeli történések és a jövőbeli terveink, céljaink.

Fontos tudatosítani magunkban és a körülöttünk lévőkben is, hogy minden gyászfolyamat és minden gyászoló reakciója egyedi. Vannak általános jellemzők, pl. alvás- és koncentrációs zavarok, emocionális hullámzás, üresség, elérzéstelenítettség megélése (mintha nem is velünk történne). Az egyén saját szubjektív megéléseinek elfogadása is lényeges, hiszen gyászban rengeteg érzelem, tapasztalás, viselkedésmód jelenhet meg, hullámzó intenzitással, ami természetes és rendben van.

A gyásszal való megküzdésben segíthet az érzések tudatosítása, szétszálazása és elfogadása. Melyik érzelem mihez köthető pontosan? Miért vagyok szomorú, csalódott, kétségbeesett, dühös, de akár megkönnyebbült, reménykedő, hálás? Az is erőforrást, kapaszkodót adhat, ha elgondolkozunk azon, hogy amikor korábban szembesültünk nehéz, megterhelő helyzettel életünk során, hogyan küzdöttünk meg vele? Mi az, ami segített? Mik az erősségeink, amikbe most is kapaszkodhatunk? Kik azok a személyek a közvetlen környezetünkben, akikre eddig is támaszkodhattunk, és akikhez most is fordulhatunk?

Szakember támogatását is kérhetjük a gyászfolyamat megdolgozásához, hiszen sok nehéz érzés, elakadás, valamint korábbi életesemények, sérelmek is aktiválódhatnak. Ilyenkor az aktív, értő jelenlét és figyelem, az érzelmi elérhetőség, az empatikus viszonyulás és az aktuális érzelmi-indulati állapot elfogadása jelenti az alapot a segítő folyamatban. Ezáltal megtalálhatjuk a saját gyászunk megélésének módjait, útjait, támogatást kapunk az emlékezéshez, a terhek - sérelmek megdolgozásához, az elszigetelődés, beszűkültség oldásához, és idővel a veszteség saját élettörténetünkbe való beépítéséhez, a jövőre irányultsághoz.

Bármennyire is nehéz és fájdalmas, a veszteségeink által esélyt kapunk arra, hogy közelebbről, tudatosabban vegyük górcső alá addigi életünket. Végig gondoljuk, hogy mi az, ami eddig működött és amit szeretnénk tovább folytatni? Mi az, amin szeretnénk változtatni, amiben szeretnénk fejlődni? Hiszen a krízisek megoldásával és a megküzdési módjaink fejlesztésével növelhető az énerő, a biztonság, a problémamegoldó képesség is.

Újfajta szemléletmódokkal lehetünk gazdagabbak, és ezáltal egy jobb, teljesebb életet, értékesebb kapcsolatrendszert, elégedettebb mindennapokat alakíthatunk ki.

Csodás-Szekeres Veronika

pszichológus

Ismerd meg a szerzőt