Visszatérés a munkahelyre - anyaként

A munka és magánélet egyensúlyát megtalálni nem egyszerű feladat. És ha egyszer meg is találtuk – vagy mondjuk úgy, hogy teremtettük, A szülési szabadságról való visszatérés a munkahelyre sok anya számára egy kihívásokkal teli időszak. A Teszek Magamért csapat pszichológus anyukáit kérdeztük, ők hogyan élték meg ezt az életszakaszt. Bízunk benne, hogy ezek a gondolatok számodra is segítséget nyújthatnak, ha hasonló élethelyzetben vagy.

Szakmai tudással kapcsolatos kihívások:  

„Azt éreztem, hogy nem tudok már semmit, hogy kiestem a körforgásból.” 

„Nem éreztem azt, hogy versenyképes lennék a munkaerőpiacon anyaként.” 

Hogyan küzdöttek meg ezekkel a félelmekkel?  

„Meg kellett találnom újra a saját erősségeimet, tudatosítani, hogy miért is vagyok jó szakember.„

„Segített, hogy beszélgettem más anyukákkal, akik hasonló helyzetben voltak korábban, mint én.” 

„Tudatosítottam, hogy mik az én erősségeim anyaként, ami a munkaerőpiacon is értékes lehet: pl. rugalmasság, empátia, párhuzamos szálak kézben tartásának képessége.” 

Elképzelések és valóság összeütközése 

„Elképzeled, hogy most, hogy újra munkába álltál, 100%-os teljesítményt fogsz nyújtani, lelkesen belevágsz, aztán szembesülsz vele, hogy a gyereked három hetente lebetegszik két hétre és párhuzamosan kell megoldani a munkát és az otthoni dolgokat.” 

„Nehéz volt szembesülni azzal, hogy részben ugyanazt csinálom, mint a szülési szabadság alatt, csak most még bűntudatom is volt amiatt, hogy a munkából kell megint elkérnem magam, vagy amiatt, hogy nem vagyok ott a gyerekeim mellett úgy, ahogy idáig.” 

„Azt gondoltam, hogy minden megváltozik onnantól, hogy visszamegyek dolgozni, de rá kellett jönnöm, hogy fokozatos ez az átmenet.” 

Mi segített aztán feloldani az elképzelés és a valóság közötti ellentmondást? 

„Transzparensen képviseltem az akkori munkahelyemen, hogy lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekem beteg, és otthon kell lennem vele. Miután felvettek, átbeszéltük a vezetőmmel, hogy hogyan tudok akár otthonról megoldani bizonyos munkahelyi feladatokat, mivel a kollégáimra sem akartam plusz terheket róni.” 

„Sokat segített, hogy elfogadtam, hogy a munkába való visszaállás, egy átmenet, hogy időbe telik, amíg kialakul az új egyensúly.” 

Változások a megszokotthoz képest 

„Nálunk a munkába való visszatérésem az otthoni szereposztást is megváltoztatta. Ez a páromat is intenzíven érintette, hiszen idáig én intéztem az otthoni teendőket, a férjem pedig a munkára tudott koncentrálni, most pedig újra kellett gondolnunk, hogy melyikünk mikor mit tud intézni.” 

„Izolálva éreztem magam azoktól a kollégáktól, akiknek nem volt gyereke.” 

„Emlékszem, mennyire vártam már a munka világába való visszaállást, mert egy idő után hiányzott a hivatásom. De tartottam is attól, hogy vajon hogyan fogom tudni újra felvenni a munkavállalói szerepemet, más területen helytállni a szülői szerepem mellett.” 

Hogyan tudtak alkalmazkodni az új ritmushoz? 

„Megbeszéltük a párommal, hogy a megváltozott helyzetben melyikünk mit tud vállalni (pl. kedden én készülök reggel a gyerekekkel, délután ő viszi játszótérre őket). 

„Bevontam a nagyszülőket is a mindennapi ritmusunkba. Sokat segítettek, amikor mindketten munkában voltunk még.” 

„Felosztottuk más szülőtársakkal a gyerekek fuvarozását. Egyik nap én vittem a kisfiamat és a barátját is focira, másik nap pedig a kisbarát anyukája vitte őket. A gyerekek is élvezték, hogy többet lehetnek együtt, és nekem sem kellett annyit logisztikáznom.” 

„Azokkal a kollégákkal beszélgettünk, voltunk együtt többet, akik hasonló élethelyzetben voltak, mint én. Könnyebben tudtam hozzájuk kapcsolódni.” 

„Elfogadtam, hogy néha a legjobb szándékom ellenére is, összeér a munkahelyi és az anyai szerepem (Pl.: E-mailezés a játszótéren, amíg a gyerek játszik), de megtaláltam ebben, hogy mi az, ami még belefér nekem, és hol kell meghúznom a határaimat a szerepeim között.” 

„Megkönnyítette a visszatérést, hogy tiszták és egyértelműek voltak a munkahelyemen a fő értékek, tudnivalók, elvárások, és hogy ezekben az én elképzeléseim is helyet kaptak.” 

Teszek magamért