Miért fáradtak a fiatalok?

Egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy miért érzik magukat ennyire fáradtnak a fiatal felnőttek. Ez a fáradtság sokszor szorongás, halogatás és motivációhiány formájában jelenik meg.

Ennek a hátterében nem egyetlen probléma áll, hanem egyéni és globális tényezők, és életkori sajátosságok összessége. Mindez sokszor észrevétlenül adódik össze.

A pályájuk elején járó fiatalok gyakran nagyon szeretnének bizonyítani, megfelelni, jól teljesíteni. Ez érthető is, hiszen ilyenkor épül a karrier, alakul az identitás, minden fontosnak tűnik. Közben viszont könnyen megtörténik, hogy a saját szükségleteik egyre hátrébb kerülnek. Valahogy az tűnik a legkevésbé sürgősnek, a legkönnyebben beáldozhatónak. Viszont amikor önmagunkat tartósan háttérbe szorítjuk, akkor könnyen a kiégés irányába sodródunk.

Emellett a környezeti tényezőket is fontos figyelembe venni. A globális események és bizonytalanságok – legyen szó a pandémiáról, környező háborúkról vagy az AI térnyeréséről – állandóan jelen vannak, és mindez hatással van egyrészt arra hogy, mennyire tudunk feltöltődni és megnyugodni. Másrészt ezek a tényezők kiszámítatlanná és nehezen tervezhetővé teszik a jövőt, ami a felnőtt élet küszöbén nagy terhet jelent. 

Ebben a bizonytalanabb közegben különösen felértékelődik az, hogyan tudunk kapcsolódni önmagunkhoz. Örömmel tapasztalom, hogy ezen a téren van egy fontos pozitív változás is. A fiatalok körében egyre nagyobb hangsúlyt kap az önismeret és a mentális egészség. Sokan tudatosabban szeretnének élni, megérteni a saját működésüket, és letenni a negatív mintákat.

Ez viszont nem könnyű folyamat: a régi működések elengedése időt és bátorságot igényel. És amikor elkezdünk jobban figyelni magunkra, vagy határokat húzni, az gyakran együtt jár bűntudattal is.

Ezért is fontos beszélni arról, hogy a magunkra figyelés és a határok meghúzása nem önzés, inkább felelősségvállalás. Senki más nem tudja helyettünk észrevenni, mire van szükségünk, és senki más nem tudja helyettünk képviselni ezt. Amikor megtanulunk figyelni magunkra és a szükségleteinkre, és azt asszertíven kommunikálni, az nemcsak nekünk segít, hanem a kapcsolatainkban és a munkában is sokkal könnyebb így jelen lenni.

Ez egy hosszabb tanulási folyamat lehet. De talán az első lépés már az, amikor néha meg tudunk állni, lelassítani, és egy kicsit magunkra figyelni.

Détár Tamara

pszichológus

Ismerd meg a szerzőt