Mikor vagy elégedett? A jól végzett munka öröme a nap végén

Miben méred a munkanapod sikerét? Elégedett vagy-e, ha tudod, hogy ma is megtetted, amit lehetett? Vagy végtelen teendőlistád van, és csak akkor engednéd meg magadnak az elégedettséget, ha mindent kipipáltál?

Teljesítmény: minden napnak a maga gyümölcse

Nagyon ritkán jön össze, hogy a nap végére minden feladatot teljesíteni tudunk. Ha csupa zöld pipára vágyunk – márpedig ez igen gyakori –, az garantálja a folyamatos elégedetlenséget. (A másik véglet, ha egyáltalán nincs listánk, nincs tervünk: ez a fajta „szabadság”, amikor nem egyértelmű, mit is kell csinálnunk, szintén szorongást kelt.)

Vágyunk arra, hogy jól teljesítsünk. Szeretnénk azzal az érzéssel zárni a munkanapot, hogy megtettük, amit kellett. A gond az, hogy nem kapjuk készen a reális, megvalósítható célokat.

A teendőlisták végtelen hosszúra tudnak nyúlni. Ennek van jó oldala is: ad egyfajta halhatatlanság érzést, hiszen azt sugallja, hogy még 80 évesen se fogunk unatkozni, szükség van ránk. Ugyanakkor szorongató lehet, ha ezt a rengeteg dolgot mind ma akarjuk megcsinálni. Emiatt állandóan lemaradásban érezzük magunkat.

Hogyan lehet ezt az ambivalens helyzetet feloldani?

A végeláthatatlan teendőlistából ki kell választanunk azt az 5-10 feladatot, ami a mai napba belefér. Ehhez kell tudatosság, nyugalom, önmérséklet és sok egyeztetés.

Ha vetünk egy pillantást a különböző időgazdálkodási módszerekre vagy online eszközökre, azt látjuk, hogy a működési elvük nagyon hasonló: írj össze minden teendőt, rendezd őket különböző csomagokba, válaszd ki közülük a fontosakat, majd állítsd össze a napi ütemtervet. A nyugalmadat azzal biztosíthatod, ha vannak prioritásaid, és azt is tudod, hogy a fontos dolgok közül sem mindent kell megcsinálnod pont ma.

Mi fér bele mára? Ez a kulcs ahhoz, hogy reális teljesítményt várj magadtól.

Érzelmi szálak

Lehet, hogy a feladatok mennyisége éppen ideális volt ma, de olyan sok nehéz kapcsolatot kellett kezelnünk, hogy az komoly érzelmi megterhelést jelent számunkra, és keserű szájízt hagy bennünk a nap végére. Egy ügyfélszolgálaton például gyakran előfordul, hogy az emberek ránk zúdítják a haragjukat. Ilyenkor nehéz azt mondani, hogy hű, de jó nap volt!

Azt viszont megtehetjük, hogy az érzelmi szálakat utólag szelektáljuk. A zsilipelés technikája segíthet abban, hogy érzelmileg is jól zárjuk a napot: amíg átérünk a munkából a magánéletbe, fizikailag, úton hazafelé, gondoljuk át, hogy mit hagyunk ott. Tudatosítsuk, hogy a nehéz érzések a munkára vonatkoznak, és tegyük le őket, ne vigyük haza. Felidézhetjük a nap jó részeit is.

Ha érzelmileg nagyon megterhelő napunk volt, elégedettséggel tölthet el minket már önmagában az is, hogy végig tudtuk csinálni. Akár meg is jutalmazhatjuk magunkat a kedvenc teánkkal vagy egy kellemes beszélgetéssel, és ez feldobja a napot.

Ha a teljesítménnyel kapcsolatos elvárásainkat és az érzelmi szálakat is rendezzük, akkor a nap végén elégedetten dőlhetünk hátra, azzal az érzéssel, hogy megcsináltuk, amit elterveztünk.