Kiégés megelőzése
A kiégés egyre nagyobb súlyú problémát jelent napjainkban, már népbetegségként emlegetik, ezért egyre több egészségügyi szervezet fordult a téma felé, és szerencsére a munkáltatók éppúgy kezdik felismerni, hogy tenni kell ellene, mint a magánszemélyek.
Ha Önt is érdekli, hogy mit is jelent ez a napjainkban szinte "mumussá" vált kiégés szó, hogyan lehet megelőzni vagy kezelni a jelenséget, reméljük hasznosnak találja majd az alábbiakat.
Mit is jelent pontosan a kiégés?
Ha a kiégésről beszélünk általában mindenkinek már a szindróma, tehát egy végállapot jut eszébe, a mi csapatunk azonban a folyamatra fókuszál. Azért tartjuk ezt hasznosabbnak, mert a kiégés felé vezető út különböző állomásain más-más állapotban vannak a személyek és ezt figyelembe véve lehet a legtöbbet tenni a megelőzésért vagy kezelésért.
A kiégés egy hosszú távú folyamat, amelynek kezdeti lépcsőit bárki átélheti egy új munkahelyre bekerülve, vagy bármilyen kimerítő feladat, szerepkör elkezdésekor. Ilyenkor időlegesen és bizonyos fokig természetes, hogy túlteng a személyben a bizonyítási vágy amely azonban bizonyítási kényszerré alakulhat. Fokozott erőfeszítéseket tesz, és elhanyagolja saját igényeit, tehát nem alszik elegendőt, nem figyel az étkezésére és egyéb személyes vágyait, feltöltő tevékenységeit is a háttérbe szorítja.
Ha ez az állapot tartósan fennmarad egyre jobban felőrli energiáit és az értékrendje megváltozásához vezethet. A fellépő problémák tagadásával illetve egyre nagyobb visszahúzódással járhat együtt, amely így jelentős viselkedésváltozásokhoz vezethet.
A folyamat végét, magát a kiégés szindrómát három főbb jellemzővel szokták körbeírni. Az egyik ilyen jellemző az érzelmi kimerülés, amely az elhasználtság, erőtlenség, energiátlanság érzését jelenti és központi eleme a szindrómának. A másik fontos jellemző, hogy az egyén már nem vonódik be a saját "ÉN"-jével a munkájába, elhidegül attól, távol tartja érzelmileg saját magától, cinikussá vagy fásulttá válik. A harmadik összetevő pedig a csökkent teljesítőképesség érzése, amely azt jelenti, hogy a személyek úgy élik meg, hogy már nem tudják hatékonyan ellátni feladataikat.
Mik a kiégés okai? Kiket érinthet?
A kiégést olyan kimerítő feladat, munka vagy szerepkör betöltése során üti fel a fejét, amelyben jelentős a megterhelés és ehhez képest alacsony szintű a megbecsültség, jutalom akár anyagi akár más vonatkozásban. Jelentős stressz-forrásnak tekinthető a monotonitás illetve az is, ha a munka nagy része emberekkel való közvetlen kapcsolatból áll.
A munka vagy feladat alatt nem csak a hivatalos munkahelyet értjük, hanem életünk bármely területét, szerepkörét, amelyek akár nehézkesebbek is lehetnek, hiszen nem tudunk olyan egyszerűen "szabadságra menni" mellettük. Ilyen szerepkör lehet egy megterhelő párkapcsolat, vagy az anyaság fizikailag is kimerítő kezdeti hónapjai, évei vagy akár egy krónikusan beteg hozzátartozó állandó ápolása.
A nemzetközi kutatások azt mutatják, hogy a legveszélyeztetettebb helyzetben a humán szféra dolgozói vannak: nővérek, orvosok, tanárok, akiknél a munka jelentős része emberekkel való bánásmóddal telik, megfeszített tempóban és kevés jutalommal.
A kiégésre szoktak úgy is utalni, mint "menedzser-betegségre", jelezve, hogy ezekben a típusú, magas presztízsű állásokban a szakmai siker érdekében különösen hajlamosak a személyek túlvállalni magukat, ami hosszabb távon megbosszulhatja magát.
A feladat, szerepkör kimerítő jellegén túl természetesen a szélesebb értelemben vett társadalmi környezetnek is jelentős szerepe van. Napjainkban főleg a felgyorsult, pörgős élet, a gazdasági válság okozta bizonytalanság és egyes munkák érdemtelenül alacsony presztízse okoz többlet nehézséget.
A fenti említett két ok, a feladatok sajátossági és a társadalmi környezet befolyásolhatatlannak tűnik, de a mi munkánk lényege pont abban van, hogy ezek mellett is segítsünk fenntartani a belső békét, amelynek eszköze saját személyiségünk. A harmadik legjelentősebb tényező ugyanis amely körülbelül 30%-ban felelős a kiégéssel való szerencsés megküzdésért, maga a személyiség.
Az ahogyan reagálunk a minket körülvevő világra, ahogyan átéljük és értelmezzük a helyzeteket és amilyen viselkedéses stratégiákat alakítunk ki már csak rajtunk múlik.
a későbbiekben térünk ki arra, hogy mit tehet az egyén hogy megelőzze a kiégést vagy hatékonyan tudja kezelni annak megjelenését.
Mik a kiégés következményei?
Ahogyan a kiégés okai is szerteágazóak, úgy a kiégés következményei is sokrétűek és helyzetenként, egyénenként változhatnak.
A bizonyítási kényszer, a túlvállalás és saját igényeinek lebecsmérlése egyszerre jelentik a kezdeti probléma tüneteit és a későbbi következmények kiváltó okait is.
Viselkedéses szinten a személyek egész napi időbeosztásukat, egész napi programjukat a munka köré szervezik, abban szinte csak az dominál; visszahúzódóvá válhatnak, fásultan, cinikusan viselkedhetnek és stressz , szorongás látszólagos oldására káros szokásokat vehetnek fel (például: dohányzás, alkoholfogyasztás, szélsőséges evési szokások... stb.)
Érzelmi szinten is megjelenhet a szorongás, zaklatottság egyre inkább átható érzése; a fásultság érzéséhez elkeseredettség, reménytelenség vegyülhet vagy súlyosabb estekben akár depressziós állapot.
Testi tünetek szintjén a felfokozott életvitel, szorongás sokszor jelentkezik alvási problémák képében, de ezen kívül jellemző lehet az irritabilitás, fejfájás, gyomorfájás, emésztési zavarok, hiperventillációs tünetek (szapora légzés), szúró fájdalmak és ehhez hasonló testi jelzések.
Hogyan előzzük meg a kiégést?
A mi pozitív szemléletünkben a kiégés megelőzése tulajdonképpen a tudatos, fenntartható életvitelt jelenti tehát a testi-lelki egészség megőrzését és fejlesztését.
- Ennek érdekében az első lépésnek önmagunk megfigyelését tekintjük. az önmegfigyelés együtt jár az érzelmi tudatosítással, tehát annak belső megfogalmazásával, hogy milyen érzelmet is élünk át, mihez hasonlít ez az érzés, és miért pont ez aktiválódott bennünk.
- Ismerve saját reagálási módjainkat, igényeinket és érzelmeinket már könnyebb ennek megfelelően priorizálni a tevékenységeinket. Például ha tudjuk magunkról, hogy megfelelő alvás nélkül képtelenek vagyunk koncentrálni, akkor nehéz helyzetek előtt mindenképpen biztosítsunk magunkat elegendő alvásidőt.
- Olyan apró praktikák is segíthetnek színes foltot vinni életünkbe, mint környezetünk átrendezése (pl.: íróasztal helyének megváltoztatása) vagy alternatív útvonalak igénybevétele a közlekedésben.
- Már napi pár nyugodt perc biztosítása önmagunk számára is sokat segíthet a feltöltődésben, legyen az valamilyen relaxációs módszer alkalmazása, vagy csak kedvenc zenéjének meghallgatása, esetleg egy lazító fürdő.
Tapasztalatunk szerint sokaknak segíthet ha egy szakemberrel beszélhetik át a dolgokat, és közösen keresnek megoldást.
Foglalkozásainkat úgy építettük fel, hogy azok elősegítsék az érzelmi tudatosságot, a kommunikációs készséget, saját igényeinkre, érzelmeinkre való odafigyelést és életünk feladatainak, szerepeinek kézben tartását.
A szükséges készségek elsajátításához csapatunk a következőket javasolja:
Részletesebb információkért kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot:
This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. Tel: 20/2 490 391 This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.